Ez a cím olyan szenzációhajhász, reklámillatú közhelynek hangzik, de az a valóság, hogy tényleg bármi, bárhogy lehet! BÁRHOGY. Minden más gondolat csak az elménk korlátja, csak egy illúzió.
A most következő bejegyzés naturalista elemeket tartalmaz, aki érzékeny esetleg a gusztuslanabbnak tűnő leírásokra, az csak félig nyitott szemmel olvassa, sajnos ezek nélkül nem érthető a mondanivaló.
Ez a történet egyszerű, de óriási tanítás, életem egyik legszemléletesebb leckéje.
Az történt, hogy volt nekem egy bal hátsó fogam. Benne egy lyuk, a lyukban egy tömés, jó régi, amalgán. Egy szép napos vagy esős pillanatban ez a fogam kettétört, a tömés kihullott belőle. És ott éktelenkedett, feketéllet egy nagyon csúnya, fél fogmaradvány a számban, amivel jó gyáva alak révén nem mentem fogorvoshoz vagy fél évig. Mivel nem fájt, csak húztam, halogattam a megoldást, tudva tudván, hogy egy ilyen helyzetben a fog kihúzása vagy esetleg egy korona felhelyezése csupán a megoldás.
Egy szép pénteki napon barátnőm érkezett látogatóba, hogy a hétvégét velem töltse. Az én drága fél fogam ezt a napot választotta, hogy magából egy újabb darabot kitörjön, aminek eredményeként egy olyan éles fogszél maradt az oldalán, ami aznap szép fokozatosan vágni, nyírni kezdte a nyelvem tövét, amely testrészt onnan ugye máshova helyezni nem lehetett. Estére már percről-percre vált elviselhetetlenebbé a fájdalom, a nyelv a keletkezett sebtől és a folyamatos további éles karcolástól ugyanazon a helyen már egészen a torok felé kezdett teljesen begyulladni. Azt mondja Andika barátnőm, hogy drágám, gyorsan hívj fel egy éjjel-nappal nyitvatartó fogászatot és most menj el, mert ez csak egyre rosszabb lesz és elrontja az egész hétvégédet, semmi másra nem fogsz tudni figyelni. Odamész, pikk-pakk betömik és kész. Ezen persze nevettem, ezt a fogat élő ember töméssel nem teszi helyre, már szinte nincs is ott fog, tehát magamban csak mosolyogtam, hogy ez az Andika milyen lehetetlen dolgokat tud mondani, hát ha valami, akkor ez tutira nem fog megtörténni. Egy ideig még tiltakoztam, de a fájás persze pillanatról pillanatra csak erősebb lett, ezért beadtam a derekam. Gondoltam végülis, ha kicsit letompítja az élet, már az is megoldás a jelenlegi problémámra és majd a többinek nekifutok később. Telefonáltam. A végtelen kedves recepciós hölgy először éjjel ¾ 2-re javasolt időpontot, majd némi beszélgetés, kesergés után hirtelen felajánlotta, hogy jó, ha tudok várni, akkor menjek oda azonnal. Beugrottam a kocsiba, valahogy olyan jelenlét pillanatokban, ami már akkor gyanús volt, hogy talán sínen van a dolog, de akkor még nem hittem teljes szívvel benne. A fogorvosnál, pedig azon a helyen ritka ez, de mégis előttem állt ki egy kocsi és azonnal lett parkolóhelyem. A váróban a papírok kitöltése után, még épp, hogy leültem egy másodpercre, rögtön szólítottak. Innentől nagyon izgalmas a történet. Az orvosnak elmesélem a problémát, belenéz a számba, gondoltam mondja a megfellebbezhetetlen ítéletet, hogy jelenleg maximum a fogélet tudja letompítani, de itt bizony micsoda komplex kezelésre van szükség. Ehelyett azt mondja, hogy miért nem tömjük ezt be? Hitetlenül néztem rá, mondja nem muszáj, lehet ideiglenes tömés is, de tehet bele véglegeset is. Gondoltam egyet, végülis egyszer élünk, ha úgy gondolja, akkor legyen tömés. Ugyan kétségeim voltak afelől, hogy ha az összes szuvas részt kifúrja, akkor a fogból mi marad, de végül engedtem a helyzetnek. A röntgent nem tartotta szükségesnek, itt már gyanús volt. Beadott egy jó adag fájdalomcsillapítót, nem mondom, hogy szerintem a legjobb helyekre, de nem vagyok fogorvos, viszont itt már egészen biztosan éreztem, hogy ez a fogorvos nem a precizitás rabja. Igazából csak később értettem meg, hogy én tulajdonképpen szerintem a világ legtrehányabb fogorvosát fogtam ki, elnézést, hogy ezt mondom, de a tények makacs dolgok. Fúrás tekintetében, fúrt egy ici-picit, mondjuk olyan 2o-3o másodpercet, amikor jeleztem, hogy most némileg, meglehetősen fáj, akkor gondolta, hogy a fúrásból ennyi elég is lesz és elkezdte a tömést készíteni. Hát ha valaki már volt életében fogorvosnál, akkor pontosan tudja, hogy egy fúrás minimum 15-3o perc, illetve arról teljesen meg vagyok győződve, hogy a szakkönyvekben hatalmas piros betűkkel szerepel, hogy a szuvason hagyott, fekete fogfelszínre tilos tömést tenni, úgy tudom elképzelni, hogy erről a fogorvos tanoncoknak elrettentő filmeket mutatnak, hogy, na ez az, amit ne! Az én drága, amúgy gyönyörű barna szemű fogászomat ezek a tények egyáltalán nem befolyásolták, szerintem ezek a tankönyvek eszébe sem jutottak, már ha valaha volt ilyesmi a kezében, hanem teljes nyugalommal készítette az atombiztos tömést az én ki nem tisztított fogamra. Ebben a pillanatban átfutott az agyamon, hogy akkor most utáljam ezt a főgányoló fogászt, és legyek-e elképesztően ideges, de aztán az jutott eszembe, hogy most csak úgy hagyom, hogy minden történjen, ahogy történik és befogadom, szívből szeretem ezt az embert, mert mégiscsak megpróbál valamit tenni. Szóval a tömés szépen elkészült én végig csak ebben a szeretet és hála érzésében elmerülve ültem ott, még a meglehetősen nem szép és nem túlzottan kedves asszisztens hölgyet is nagyon kedveltem, valahogy úgy éreztem, hogy ezt kell tenni, ezt érdemes egyedül, és a fogam közben szépen elkészült. Én valahogy úgy éreztem, hogy valami csoda folytán, de ez a tömés, így efölött a csúnya fog felett, ami most csupán szép fehér külső burkolatot kapott, szóval, hogy én ezzel a töméssel fogom az életem leélni és bár minden józan észnek ellentmond, ami történt, de mégis működni fog, ha lehet nem is a halálomig, de jópár évig ezzel a foggal fogok így panasz nélkül éldegélni.
És igazából az jutott eszembe, hogy Andika, akinek amúgy nagyon erős megérzései vannak, szóval hogy amikor ő mondta, hogy betömik és kész, akkor ez teljesen lehetetlen végkifejletnek tűnt, és aztán mégis ez történt és bár ez sehogy sem látszott elképzelhetőnek, de mégis ez működött. Ez egy erős lecke volt arra nekem, hogy a világon semmi, de semmi nem látható előre és az élet bárhogy történhet. BÁRHOGY. Minden, amit gondolsz, ami a meggyőződésed, hogy az csak úgy lehet, az egy illúzió. Nagyon masszív illúzió. De, ha hagyod az életet megnyilvánulni, engeded, hogy történjen, akkor a valóság az, hogy bármi is történhet, bármi, csak engedd történni, ne állj ellen az illúzióidba, hitedbe kapaszkodva, magadat lehorgonyozva.