Blog

mert igaz a mondás, hogy nem azt látjuk, amit nézünk.

“Mese arról, hogy mit is vagyunk hajlandóak meglátni” bővebben

(írás a véleményekről)

“Falevél” bővebben

A görög Delphoi jósda feliratának valóságáról szól a mai mese. Már szinte szokásos a kezdés, sétáltatom a kutyát.

Tovább

Ez a bejegyzés egy közönséges éti csigáról szól, latinul Helix Pomatia, aki megtanította nekem az univerzum egyik legszebb titkát, a bizalom művészetét és a szeretet határtalanságát.

Tovább

Tovább

Sétáltatom a kutyát a hegyen. Ez mindig nagyon jó. Sok dolog mellett azért is, mert a hegyen mindig vannak más kutyások is, akikkel mindig valahogy szóba keveredik az ember.

Tovább

Egyszer volt, hol nem volt egy világszép leány, aki nagyon szeretett volna tartós párkapcsolatban élni, de mindig csak egyéjszakás kalandokba vagy laza távkapcsolatokba keveredett. -Hol van a kutya elásva? Mi lehet itt a hiba? – kérdezte a leány egy szép napon, és elindult világot látni, hogy a válaszra ráleljen.

Tovább

Ebben a történetben nincs vélemény, csak elmesél egy pár perces eseménysort. Igaz mese az emberi vágyak színeiről.

Tovább

Van a telkünk. A telken egy terasz. A terasz mellett egy bokor. Semmi különleges, nem is nemes, nem is extrán szép, nem is ültette senki, csak úgy kinőtt. Vadon.

Tovább

Sokszor kérdezitek az anyával való kapcsolat rendbetételét, hogy hogyan lehet ott helyre tenni a dolgokat.

Tovább