Ez a blog nem mindig fogja szorosan követni a boldogság témáját, bár ha mélyebben belenézünk, lehet igazából mást sem követ.
Ma az jutott eszembe, hogy kisgyerekes anyukák, kutyások, cicások, párban élők vagy egyedülélők ne nézegessenek lakberendezési blogokat, újságokat. Ott mindig mutatnak egy hófehér előszobát, amiben semmi nincs, csak raklapból kivágott elképesztő stílusos faliszekrény akasztókkal, amin lóg egy szalmakalap mondjuk meg egy fekete esernyő és hanyagul rá van dobva egy bélyeggel ellátott képeslap Tunéziáról.
Ha ránézünk csodálatos, mi is pont ilyen előszobát szeretnénk, csak ilyen előszobája élő embernek nincs. Hol van a két reggeli kapkodásban felpróbált és otthagyott magassarkú, a gyerek lerúgott hótaposója, az elöl felejtett selyemsál és a szánkó, amit nem lehet a folyosón hagyni, mert a szomszédéknál is ellopták a múlt héten. Még a helye sincs meg a hófehér rend világában.
És mi nézegetjük és csodáljuk ezeket a csodálatosan berendezett otthonokat és nem értjük, hogy hogyan ilyen, hogy szinte üres és csak a stílus kellékeit találjuk, de a valódi lucskos, sáros, futós, veszekedős, nevetős élet nyomait sehol. És akkor mindig azonnal lelkiismeret furdalásunk támad, csökkent értékűnek érezzük magunkat, hogy nekünk helyből 4-5 télikabát lóg az előszobai fogason és nincs is szalmakalapunk…