Mese

Egyszer volt, hol nem volt egy világszép leány, aki nagyon szeretett volna tartós párkapcsolatban élni, de mindig csak egyéjszakás kalandokba vagy laza távkapcsolatokba keveredett. -Hol van a kutya elásva? Mi lehet itt a hiba? – kérdezte a leány egy szép napon, és elindult világot látni, hogy a válaszra ráleljen.

Ahogy ment mendegélt egyszercsak meglátott maga előtt az úton két kisegeret egymás mellett békésen poroszkálni. Nagyon megtetszett neki a kisegerek hetyke járása, és úgy érezte, hogy útja egy részét velük szeretné folytatni, szeretne többet megtudni arról, hogy miről is beszélgetnek meg szeretne egy kicsit megfürödni a figyelmük tengerében.

Fel is ajánlotta nyomban, hogy ha meg nem sérti őket, akkor szivesen elvinné becses személyüket, amig az útjuk közös, ücsöröghetnének a kihajtott gallérján hintázva. J A két egér csak mosolygott, a leány akkor még nem is sejtette, hogy jó sorsa milyen kezekbe sodorta. A napsütötte délutánt együtt töltötték majd egy útelágazáshoz értek, ahol a két kisegér leszánkázott a leány fehér blúzának ráncain, hogy innen bizony egyedül kell továbbmennie, de kedvességéért egy ezüst tollal ajándékozták meg. A leány nagyon megörült az ajándéknak, hát még amikor megértette, hogy ebben a tollban három kívánság lakozik. Ha úgy érzi, hogy szüksége van a toll segítségére, csak írja le vele, amit szeretne és az menten teljesül.

A leány megköszönte az ajándékot és boldogan bandukolt tovább. És ahogy rakosgatta lábacskáit egyiket a másik után az út porában, arcát a lemenő nap fénye fürösztötte, szellő muzsikált a fák közt, és akkor ott hirtelen megértette, amikor a megoldáshoz már a kezében volt a kulcs, amikor valóságossá válhatott a kérdésére a válasz, amiért elindult és csak egy mozdulat választotta el, hogy teljesüljön, amire vágyott, akkor ott rájött, hogy ő ezt a világban vándorlást élvezi a legjobban mindenek felett és nem fontos neki sem a kívánság, sem a hosszú távú kapcsolat, sem az összes többi fontosnak látszó kérdés a fejében, és ettől olyan széles jókedve kerekedett, hogy menten táncra perdült, az ezüsttollat megcsókolta és egy mozdulattal feldobta a fénybe, a toll meg csak repült, repült, repült felfelé és a kék ég felé tartó útján a levegőben egy kicsike madárka a csőrébe kapta és szállt vele boldogan tova a világba. Aki a tollat megtalálja, legyen annak édes minden kívánsága!

Itt a vége fuss el véle.

Oszd meg másokkal is ha tetszett:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük