Kutyaiskolába járok …

Járok kutyaiskolába. Én eredetileg azt hittem, hogy a kutyát viszem oda tanulni, de tulajdonképpen én járok oda.

Mert persze itt is érvényes, hogy a kutya csak az én viselkedésemet tükrözi vissza. Meg kell tanulnom úgy viselkedni, hogy a kutya úgy működjön, ahogy én szeretném. A kiskutyám csak engem tükröz vissza, semmi mást. Na, megint egy illúzió a sárban, és persze megint ugyanott vagyunk, ez a világ így működik, saját magunkat mutatja meg nekünk.

Szóval beszélgetünk az iskolába járó többiekkel mindenféléről. Egyedülálló, kedves leányzó, izgalmas érdeklődési körrel, meséli nekem, hogy azért már jó lenne, ha az örökbe fogadott kutyus után egy kétlábú is beköltözne hozzá. Merthogy azért ketten mennyivel könnyebb lenne, ha neki rossz napja van, vagy nincs kedve, akkor a párja tudná sétáltatni a kutyát, hogy nem lenne egyedül. Őszinte szavak és még igazak is. Valóban, ha az embernek párja van, akkor előfordulhat, hogy a párja leviszi a kutyát sétálni. Azt most nem szeretném mondani, hogy még mennyi minden más is előfordulhat, ha az embernek párja van, de ami nekem inkább a lényeg, hogy mennyire így jár az agyunk. Sosem azon gondolkozunk, arról ábrándozunk, hogy ha párunk lenne, akkor lenne kinek vacsorát főzni. Vagy lenne kinek este megmasszírozni a hátát. Vagy lenne, aki segít az összes idegesítő tulajdonságunkra rátalálni. Mert ebben pl. nagyon tud ám segíteni egy pár. 😊

Szóval nem azon gondolkozunk, hogy mi mit tudunk adni annak a másik embernek, vagy hogy hogyan fogjuk az évek alatt a másik embert megismerni, mindig újat találni benne, hanem már azonnal feladatot kap szegény. Még nem is ismerjük szegényt, de a nagy Ő úgy lép be az ajtón, hogy már viheti le a szemetet, fúrhatja a polcot és felújíthatja a fürdőszobát is, mert az tényleg régi, néha máris apja lehet 1-2 gyereknek, mert a férfikép otthon fontos. Vagy a másik oldalról, már főzheti is a vacsorát, vasalhatja az ingeket, mert az rakéta tudomány és végre nem kell majd a takarítónőt sem fizetni.

És most őszintén, hát hol vonzó ez, hol csalogató, hol csábító? Szakácsnőnek állni a dívaság helyett. Ezt is a kutyaiskolában tanultam, ha azt akarjuk, hogy a kiskutyánk odajöjjön hozzánk, akkor vidám hangon, kedvesen hívjuk, kicsit távolodjunk, hogy akarjon utánunk futni, hogy vonzóak legyünk a számára. Ez talán az embereknél is működik, ha kedvesen hívjuk, csalogatjuk a jutalomfalattal, nem a pórázra gondolunk, amit a nyakába akarunk akasztani, akkor biztos előbb fog szaladni az a kétlábú is 😊

Oszd meg másokkal is ha tetszett:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük