Lépjünk, éljünk !

Minden bölcs mondja, hogy csak te léphetsz, helyetted más nem tud. Én sem. Ma jöttem rá, hogy ez mennyire igaz. Állhat melletted olyan, aki támogat, veled van, segít, de ezen túl mást nem tud tenni, nem tud helyetted lépni, helyetted cselekedni, helyetted mozdulni. Azt csak te tudhatsz. A te életedben más nem tevékenykedhet, a te cipődben más lépni nem tud, hiába tenné meg boldogan, csak hogy te előrébb legyél. De nem teheti, ez a te lépted, a te élted.

Pár évvel ezelőtt volt szerencsém egy horvátországi nyaralás során egy vadvizi evezés túrán is részt venni. Csodálatos tájakon eveztünk 8-an egy csónakban egy végtelen izmos, jóképű és a vizet nagyon ismerő túravezető irányításával. Magabiztos irányítása, látható ereje és tapasztaltsága okán azonnal bizalmat ébresztett bennünk. Az út során elértünk egy folyó fölé magasodó sziklát, amelyről minden arra járó csoport bátrabb tagjai ugrottak egyet a folyó – azon szakaszon kellően mély – habjába. Persze engem is felvitt a szikla tetejére a velem született kalandvágy illetve a lehetőség, hogy most valami újat kipróbálhatok. A sziklára felkapaszkodni még nem is volt annyira nehéz, a meredek túrista út szépen kanyargott felfelé, viszont onnan fentről lenézni egy olyan tériszonyosnak, mint én nem volt egyszerű mutatvány. A gondolat, hogy én onnan, a körülbelül 6. 8. emelet magasságából leugrom, elképzelhetetlennek tűnt. Jó darabig álldogáltam a sziklán, közben több csónaknyi evezős érkezett a kikötőhelyre, ugrált a mélybe, akár töbször is és haladt tova a folyón. A mi csónakunk az én hőstettemet, vagy legalább azt várta, hogy gyalogosan leérjek a tengerszintre 😊. Több lendületes evezős mosolyogva ajánlotta, hogy fogjam a kezét és ugorjunk együtt, de bennem a félsz óriási volt. Már egész komoly rajongótáborom gyűlt össze, sokan drukkoltak a mutatványhoz,  de a túravezetőnk látta, hogy innen én most se előre, se hátra, úgyhogy fejét csóválva feltápászkodott cowboykalapja árnyékából, felsétált a hegyre, leült mellém a sziklára és csak mosolygott rám. Helyettem leugrani nem tudott ő sem 😊, de mégis a jelenlétével, szavak nélkül is tudott erőt adni. Én magam sem tudom, hogy hogyan csináltam, de nem kellett többet ott ülnie pár percnél, valahogy erőt merítettem belőle vagy ki tudja honnan, de csak a folyó túloldalán lévő hegyoldal fáit bámulva egyszercsak kiléptem a szikláról és már zuhantam is a mélybe. A tovahaladó csónakokból hatalmas tapsot, ovációt és fütyülést kaptam ajándékba és szinte önkívületi állapotban csobbantam a hűvös folyóba. Életem egyik legcsodálatosabb élménye volt.

De akárhogy is nézzük, akármennyi segítséget és bíztatást is kaptam, azt a lépést csak nekem kellett megtenni végül . Senki a világon nem tudta helyettem meglépni. Bármennyien is megtették volna értem, azt csak én léphettem. Azért persze egy jóképű/gyönyörű, a természet erőivel összhangban élő, erős férfi/nő  sosem árt, ha ott van az ember mellett. 😊

Oszd meg másokkal is ha tetszett:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük